Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
rigóival û® végezzenek semmiféle mozgást, csak az ima ritmusa hullémoztassa őket... Sgész jó! Nemcsak jó volt, hanem szórakoztató is!- Amikor Altoum megáldja a vőlegényt és a menyasz— szonyt, mormolja jókívánságait hihetetlenül gyorsan. (Bászov, ez a rendkívül emocionális színész oly vonzóan és szívélyesen vitte végbe az aktust, hogy ószintén magával ragadott minket.) És maguk, udvari emberek, amikor látják, hogy milyen meghatott a császáruk, mormolják vele együtt teljes őszinteséggel jókívánságaikat. Gondoljanak vissza, milyen sok bajt állott ki Kalaf! Legteljesebb és legmagasabb fokú átélést! S zümmögés alapja - az őszinteség. Kevés. Hég melegebben, mélyebben, meghatottabban! Vahtangov indítványát azonnal, elragadtatottan valóra váltották. Hallatlanul naiv és vonzó jelenet született.- Most pedig kezdjék gyorsítani a tempót, de oly észrevétlenül, hogy a néző először csak arra gondoljon, hogy a színpadon semmi nem változott s csak ő érzi a felgyorsulást.- Tegyék indokolttá, mi okozhatná a tempó változását, ha komoly pszichológiai drámáról lenne szó. Minden szereplő a maga módján hajtotta végre Vahtangov utasításait, s úgy tűnt, hogy ez a könnyed, ironikus forma sajátos belső értelemmel telítődött.- Manszurova, beszéljen abszolút őszintén a férfiné— zőknek arról, hogy valamennyiükét szereti! Minden kacérkodás, minden affektálás nélkül. Indokolja belsőleg azzal, hogy mélységesen megbánta sok kérőjének megöletését és az életbenmaradottakat örökké szeretni fogja! Manszurova, ez a hihetetlenül vonzó színésznő nagyon pontosan teljesítette a kapott feladatot. Milyen nagyszerűen, milyen őszintén csendültek fel a finálé drámai hangjai - az előadás utolsó szavai! Közvetlenségük lenyűgözte, elragadta a nézőt!- 101 -
