Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

- Js nogyan lehetne ezt a benyomást aég fokozni? - kérdezte Vahtangov.- Jen tudón... - feleltem habozva.

ís mit irt fel maga? - fordult Jevgenyij Bogratyioncvrcs Janovszkijhoz.

ín sem Írtam fel semmit - felelte az utóbbi -, de -gyanaz a benyomásom, mint Gorcsakovnak.- Én is csatlakozom hozzájuk - mondta Szimonov, nem is várva be Vahtangov kérdését. - Ha én játszanám Meriket, keresnék egy olyan részt, egy olyan szünetet vagy mások beszélgetésének egy olyan percét, amikor énekelhetnék valamit. ..- Ez jó gondolat - egyezett bele Vahtangov -, javasolja Scsukinnak.- Én pedig egy kutyát, helyesebben a színfalak mögül behallatszó kutyaugatást javasolnék - mondtam a magam szá~ára is váratlanul.- És homokot lehetne néha szórni a befagyott ablakra - fűzte hozzá Janovszkij -, mintha a hóvihar vágná a havat az üveghez.- Remek fickók maguk! - bátorított Vahtangov. Borisz Jevgenyevics, mindezt fel kell használni, fordult Zahavánoz, aki a Tolvajok próbáit vezette. - Ezek egytől-egyig a ozinpadi atmoszféra elemei - a nézőre való ráhatás igen erős eszközei. A jól megtalált részlet néha egész pszichológiai monológot helyettesíthet, ha bátran élünk vele. Hangsúlyozom, néha, mert a jól megtalált részlet nem

elyettesitheti a tartalmat! Most pedig lássuk a Jublleum- Utána következnek az észrevételek a Tolvajokról.

Újból szétnyílt a könnyű, szürkészöld vászonfüggöny 23 a színpadon megjelentek a hires csehovi vaudeville szereplői. Sipucsint Koroljev játszotta, feleségét, Tatjána Uekszejevnát Lvova, Hirin könyvelőt Lobaskov, Mercsutkinát Nyekra8zova.- 94 -