Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

A rendezői órák folytatódnak

maiból, egész rögtönző játékából megejtő naivitás áradt Revunov-Karaulcvnak, a hajó kapitányának szerepében!

Végül is Nasztaszja Tyimofejevna félbeszakította az öreg kapitány álmodozását! Bászov kitünően játszotta meg a szünetet, amikor a becsapott ember ráébred szánalmas helyzetére. „Merre van az ajtó? Pincér, vezessen ki!" - kiáltása szinte tragikusan hangzott.

A darabot végig játszottuk. Vahtangov lehívott minket a nézőtérre.

Nos hát - fordult Bászovhoz -, végrehajtotta feladatát. Nehéz volt?- Nem, Jevgenylj Bogratyionovics - felelte Baszov. - Helyesebben csak az első pillanatban volt nehéz: felállni, nekidőlni az asztalnak, s ezt a mozdulatot nem csupán a kelleténél több pohár borral igazolni, hanem azzal a törekvéssel is, hogy az öreg katona tengerész-testvére, Mozgovoj matróz közelébe akar kerülni. Azután már magával ragadott kapitányi hidam és nagyon kellemesnek találtam a feladatot, amit kaptam: orrában állni a hajónak, amelynek véletlen mozdulataimmal hasonmását hoztam létre...

Kiderült Revunov-Karaulov ragyogó és élettelién hiteles viselkedésének titka: Vahtangov előre megadta a színésznek feladatát!- Ami a többieket illeti - folytatta Vahtangov -, természetesen több mint a fele annak, amit ma együtt próbáltunk: a fényképésszel való jelenet, a kórus-kakofónia és a többi - nem lesz benne az előadásban. De őrizzék meg színészi emlékezetükben azokat a benyomásokat, amelyeket ezek a cselekvések keltettek. Ezért a próbáikon - fordult Jevgenyij Bogratyionovics a rendezőhöz - illesszék be kérem ezeket a mozzanatokat a darab szövegébe és cselekményébe és gyakorolják be őket.- 72 -