Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

A rendezői órák folytatódnak

És Vahtangov, pillantásra sem méltatva minket, hevesen a zongora felé fordult, helecsapott a billentyűkbe, és felcsendült a francia négyes.

Megértettük a „leckét" és lelkesen fogtunk újra nemcsak a táncba, hanem önmagunkban azoknak az érzéseknek felkutatáséira is, amelyeket Jevgenyij Bogratyionovics sugalmazása szerint a zongoristával szemben táplálunk.

Vahtangov ezután még kétszer - minden alkalommal másképp - rögtönözte azt a pillanatot, amikor Csehov zongoristájának keze alatt megszakad a zene, de most már természetesen nem rohantunk hozzá rémülten, mint először.

Mindegyikünk megtalálta a maga szerepében a keresett motívumot, sőt az e szüneteket kitöltő szavakat is, és ez feltehetőleg bizonyos mértékig kielégítette Vahtangovot, miután több megjegyzést non tett, hanem tovább zongorázott.

...És a zene ismét félbeszakadt. Vahtangov megfordult a zongoraszéken s hirtelen féltérdre ereszkedett Ljaudanszkaja előtt.- Könyörület! Könyörüljön meg rajtam, bűbájos Anna Martinovna! - suttogta szenvedélyesen és utánozhatatlan mozdulattal megpödörte nem létező bajuszkáját.

Mi pedig újra meghökkenve szemléltük, hogyan változik át váratlanul Vahtangov Jaty távirásszá. De Ljaudansz— kaja nem jött zavarba és Vahtangov szavainak árnyalatát és ritmusát átvéve válaszolta:- Jaj, milyen maga... Már megmondtam magának, hogy ma nem vagyok a hangomnál.- Könyörgök, énekeljenI Csak egyetlen taktust!

És könnyed mozdulattal felemelkedve térdeplő helyzetéből, a zongorához sietett, gyors mozdulattal felkapta a zongora tetején heverő gitárt,'’ újra az előbbi helyzetét

9*Vahtangovnak nem volt speciális_zenei képzettsége. Kedvelt hangszere a mandolin volt. Könnyedén előcsalta bármely hangszerből a neki tetsző motívumot. Megkövetelte, hogy a próbahelyiségben mindig ott legyen a gitár, a szájharmonika és a mandolin.- 54 -