Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)
A rendezői órák folytatódnak
- Csak nagyon viszonylagosan - mondotta Sosukin a rá jellemző lassú módon.- S ez a „viszonylagosság" lehetővé teszi, hogy a szüklátókörüek Anton Pavlovics elbeszéléseit vidámaknak mondják, színdarabjait pedig „vigasztaló" drámai elbeszéléseknek arról, hogy az élet kétségkívül jobbra fordul, addig pedig... „teázzunk és álmodozzunk" - mondotta Vahtangov szándékosan csehovi modorban, sóhajtott, szemét az égre emelte és meghökkentően pontosan utánozva Anja szerepe egyes alakítóinak szentimentális hangvételét a Cseresznyéskertben. rögtönzést adott a csehovi hősök szövegére: „Ne sirj, mama drága, ne sírj! Uj kertet ültetünk, szebbet ennél... Még meglátjuk az eget a gyémántok tükrében!... ^* Mi hallgatagon álltunk, nem tudtuk, hogyan reagáljunk arra az alig hallható iróniára, amellyel Vahtangov Csehov szövegét mondta.- Nem, Csehov színdarabjait zord, kegyetlen müveknek érzem, s ilyen felfogásban rendezném is őket. Életteli realizmusukat nem enyhíteném semmiféle hangulatossággal, éneklő színészi hangvétellel, hanem a végletekig fokoznám - folytatta Jevgenyij Bogratyionovics. Vajon el tudnám-e határozni magam valaha is arra, hogy elmondjam magamról, hogy nyilvánosan mondjam el magamról azt, amit Anton Pavlovics a zongoristán keresztül mond az Íróróls „Nem elég bátor a te lelked, és tudod, nincs benned elég tűz, epe, erő... nincs benned szenvedély, miért nem vagy hát gyógyszerész vagy csizmadia, hanem iró? Az isten sem ismeri ki magát rajtad!" „Leirja az éhenkórászokat, az alvó tanácsnokokat, a pékségek svábbogarait, az őszi eső-A színdarabok szövegét itt és a továbbiakban is abban a formában idézem, ahogy azok a próbákon elhangzottak, bár maga Vahtangov állhatatosan megkövetelte a pontos szerzői szöveget.- 50 -