Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)
Az első órák
létén próbálom ki. Beléptem V. Csajkovszkij neves filmrendező stúdiójába. A filmstúdióban a színészi mesterség tantárgyát Olga Vlagyimiróvna Rahmanova tanította,ez a csodálatos ember és kitűnő pedagógus, aki teljes szivét beleadta oktatásunkba. De az ifjúság önző és mohó I Nekünk ez kevés volt. Azokban az években a színház művészei, különösen a fiatalok nagy elragadtatással tanulmányozták Sztanyiszlavszkij „módszerét". A „módszert" tanították a Művész Színház színészei, a Művész Színház Első Stúdiójának színészei, a „módszer" egyes követői, akik gyakran még a színházzal sem álltak közvetlen kapcsolatban - pszichológusok, sőt orvosok. Mi, fiatalok, akik mindenképpen bele akartunk kóstolni a „módszerbe", megismerkedtünk egynémelyünkkel és magánórákat vettünk tőlük. De mindaz, amit e nem túl szerencsésen kiválasztott pedagógusok mondtak nekünk, hallatlanul ködös, bonyolult, csaknem misztikus volt. Foglalkoztunk például a pránával1, - azzal próbálkoztunk, hogy kinyújtott ujjaink végéből fényt bocsássunk ki, s annak a társunknak, aki felé kezünket tartottuk, meg kellett éreznie e sugarakat, óra előtt összebeszéltünk! „Érezd meg, ha Alekszandr Alekp szandrovics * arra utasit, hogy pránát bocsássák rád." A társ beleegyezett - azzal a kikötéssel, hogy én is igy járok el, ha rá esik a választás. A fénykibocsátás megtörtént. Először tiz-tlzenöt percig mély csöndben „összeszedtük” figyelmünket, majd a szoba egyik tárgyára összpontosítottuk: a csillárra, a szőnyegre, utána pedig elmondtuk, hogy mit figyeltünk meg rajta. Újból meg kellett egyezni társainkkal, hogy ne „összpontosítsák" figyelmüket arra a A*A prána az indiai jóga tanának egyik fejezete. ’Alekszandr Alekszandrovics Qejrot, a Moszkvai Művész Színház színésze, a „módszer" egyik előadója.