Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Az első órák

Nem a művészetet szeretik, hanem önmagukat a művészetben - Így határozta meg pontosan jellegüket K. Sz. Kérem, jegyezze meg ezt egész életére. Ne próbálja mentegetni magát, ne ejtsék kétségbe szavaim! De legyen bátorsága ahhoz, hogy bevallja önmagának: kacérkodni akart az „egyszerűségével ",- Igaza van, Jevgenyij Bogratyionovics - ismertem be, visszaemlékezvén, hogyan zengett fel lelkemben Farlaf áriája, amikor Vahtangov a próbán megdiosért.- Én tehát azt a színészt becsülöm - folytatta Vahtangov, aki hitelesen és kifejezően cselekszik a szerző által megadott körülmények között, s akinek világosan kifejeződik jelleme. Játszani tanulni nem az aljosa karamazovokon kell, hanem olyan szerepeken, amelyekben megtalálhatók az említett elemek. Ilyen például Robinson szerepe a Hozomány nélküli menyasszonyban. Ebből a szerepből árad az életigazság. Osztrovszkij korában és még később is sok volt az ilyen szinészecske, aki gazdag nemesembereken vagy kereskedőkön élősködött. Meg kellett ezt a típust találni, meg kellett határozni s azután kifejezően ábrázolni. „Az adott körülmények" minden jelenetben ragyogóak. A jellem is pontosan körvonalazott: bohóc, ingyenélő, iszákos, de nem tehetségtelen ember.

Egyébként Robinson szerepe nem fekszik magának. Vegyünk például egy vaudeville-t. Ott már semmiképp nem játszhatja a szerep árnyát. A vaudevllle-nek maradéktalanul át kell adnia magát. Ó, hogy meghajszolt minket /engem és Szerafima Birmant/ a megboldogult Adasev egy vaudeville-ben! Este nyolctól éjjel háromig! Már alig álltunk a lábunkon, ő meg egyre vezényelt: „Még egyszer. Az elejétől kezdve! Élénk, vidám arccal!" Szima könnyezve állt meg a kulisszák között: „Zsenya, én nem birom tovább, egy lépést“ sem tudok tenni... rögtön összeesem..." Már mindenki rég hazament aludni, az iskolában csak mi hárman vagyunk, meg az őr. Adasev haragosan kiáltja az üres teremből felénk:- 26 -