Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Az első órák

Azt kell elérni, hogy 3zinpadi léte, cselekvése fontosabbá váljék a maga számára, mint a nézők jelenléte, figyelő tekintete. Ebben rejlik a nyilvános magány lényege. Gondoljon csak vissza, ugy-e fontosabb volt a maga számára az, hogy elfoglaltságot találjon magának, mint az én jelenlétem!- Fontosabb volt, Jevgenyij Bogratyionovics - feleltem s visszaemlékeztem: a Vahtangov adta feladat késztetett arra, hogy előszedjem a cédulákat a zsebemből és válogatni kezdjem őket.- Látom, hogy azt idézi fel, milyen gondolat vonta el tőlem, a „nézőtértől" és irányította gondolatait a cselekvésre. így van?- Tökéletesen igy - feleltem. - Az a feladat, hogy dolgot, elfoglaltságot találjak a kandallónál.- A cédulái szemmel láthatóan életének valamilyen ügyes-bajos dolgára emlékeztették.- Igen, nem fizettem ki a villanyszámlát - szakítottam félbe akaratlanul Vahtangovot.- S lám, elhatározta, hogy ezt felhasználja, elégeti a cédulákat a kandallóban. S egymásután kezdte dobálni a kis papirszeleteket a tűzbe.- Snnyire érthető volt mindez? - lepődtem meg.- Tökéletesen. Azután odaküldtem magához társát,hogy amint már mondottam, ellenőrizzem, tud-e valakivel érintkezni a színpadon anélkül, hogy kiesne feladatából, cselekvéséből.

Ismét segítettem magának: nem mondtam azt, amit a rendezők ilyenkor mondani szoktak: „Hős, menjen, érintkezzék a partnereivel." „Megrendeztem" a dolgot, s nem hívtam fel előre figyelmét a társával való kapcsolat pillanatára. Maga nem esett ki a cselekvésből, sőt, elég ügyesen, a cédulák mögé bújva igyekezett beszélgetni Kancellel, ügyelve arra, hogy ne vegyem észre.