Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

fcások, ő pedig, nézzék csak meg, művész - az ilyen ember a legrosszabb fajtája a rendezőknek.

Ezek a színpadi munkások gyakran ezerszer jobban ismerik a darabot és a színészeket, amelyeket vagy akiket minden este látnak a színpadon!

De van még egy olyan rosszindulatú rendezői tipus is, aki nem kiabál ugyan a munkásokkal, öltöztetőkkel, világosítókkal, hanem halkan, udvariasan, de epésen állapítja meg, hogy „tegnap r.em igy álltak a díszletek... és a fény sem volt jó... és a napfény húsz centivel távolabb esett, mint a karosszék... és a bútorok hátrább álltak, a háttér pedig közelebb volt..." Nem hisz a színpadi munkásoknak és mérőszalaggal fölmegy a színpadra, valamit méricskél, irogat,hogy „leleplezze" a szerelőműhely munkásainak hibáját. Isten őrizze magukat attól, hogy ilyen hitetlen Jánossá változzanak. Az ilyen rendező az efajta „nem hiszem, biztos félrevezet engem..." mentalitással egyszer s mindenkorra elfojtja azoknak az embereknek alkotói kezdeményezéseit, akik a rendező legjobb segítőtársai a munkában - a színpad mestereinek! a munkásoknak, világosítóknak, maszkmestereknek segítségét. „Nem hiszem'*-je megöli a színházművészet alapját, a kollektiv alkotói folyamatot.- Megjegyezték? - fordult hozzánk Jevgenyij Bogratyionovics. - Ha megjegyezték, akkor menjünk tovább,

és mint ahogy két évvel ezelőtt bejárta velünk a Manszurov utcában lévő Stúdió kis helyiségeit, úgy nézte végig színházának uj helyiségét.

A Művész Színház Harmadik Stúdiója az Arbaton volt, egy villában, amely valamikor egy moszkvai tőkésé volt. A forradalom után eléggé közepes képgyűjtemény kapott helyet benne. A helyiségek egy részét tűz pusztította el, a képeket átadták eg^ múzeumnak, a Művész Színház Harmadik stúdiója pedig újjáépítette az épületet, s a tüztől szenvedett szobák helyén színpadot és négyszáz személyes nézőteret épített.

121