Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

fanbangovnak uj jlöadáaok rendezésén és sokat játszott, ügyre jobban felszínre kerültek kiváló színészi adottságai. Hám a szcenikai részleg vezetése és a Stúdió iskolájában végzett munka jutott. Már az utolsó, negyedik évfolyamot jártam.

1921 őszén elkészült a színházi helyiség az Arbaton. Vahtangov energikusan sürgette, hogy minél előbb vigyük át előadásainkat a kis színpadról a nagyra. Minden héten ellenőrizte, hogyan halad a munka, végigjárta a helyiségeket, tanácsokat adott, hogyan helyezzék el a bútorokat az előcsarnokban, milyenek legyenek a széksorok közötti átjárók a nézőtéren, milyen futószőnyeggel borítsák őket /„Nem kell plüss! Kenderből készült futószőnyeg kell, mint a hajókon!"/. Számtalanszor felment a készülő színpadi berendezést megvizsgálni.- 8zinte minden készen van! - mondotta egy alkalommal, felfelé tekintve, ahol a diazletvázak voltak. - Milyen igéző, vonzó erő rejlik számomra a színpad felső részében - fordult hozzánk.1^’ - Oly tiszta, oly friss a színpadunk, olyan jó illatot áraszt a fa és a pác! Az„élő” színpadok szaga egészen más: keveredik benne az asztalosenyv fanyar szaga a festékekével, kötelekével... Mennyire szeretem! Ha az előadás után körülnézek a kihalt színpadon és látom a széthányt díszleteket, úgy érzem, hogy minden, ami a színpadon ezen az estén történt, a diszletvázakkal, árkádokkal, tájakkal együtt felemelkedett oda a magasba és ott él, lélegzik tovább, őrzi azokat a gondolatokat, szenvedélyeket és kívánságokat, amelyeket este a színészek leheltek belé.

És ezen a színpadon magasztos és aljas szavak, izgató és sziveket gyújtó szavak hangzanak el: szerelem, gyűlölet, szenvedély, önfeláldozás - az emberi természet minden sokrétűségében megjelenik deszkáin.

13.Kísérői Ruszlanov, Mironov, Huben Szimonov, Turajev voltak.- 119 -