Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Az első órák

kám végzése közben nem tudtam odafigyelni, hogy miről is van szó.- Készen vagyok! - jelentettem Vahtangovnak két-három perc múlva. És magam Is odamentem az asztaléihoz, hogy elgyönyörködjem a „díszletemben".

Az önellátó alapon született kandalló ládából készült, amely nyitott oldalával fordult a néző felé. Bostélyt váratlanul készen találtam: virágtartót ábrázolt. A ládában „tüzet” raktem kis fadarabokból, amelyeket piros sztaniollemezzel vontam be. A láda fedelére selyemdarabkát borítottam - néhány képen láttam, hogy ilyesmit szokás a kandalló tetejére helyezni. Hogy a kelme ne csússzon le, nagy „bronzórát" állítottam rá. Kandallóm két oldalát kis vászon spanyolfal keretezte. Előtte kényelmes karosszék állott - rendszerint a tanáriból hoztuk ki.

Vahtangov bíráló szemmel mérte fel müvemet.- Csinos - mondta, - Ez az első rendezői /e szót kihangsúlyozta/ helyzetgyakorlata a cselekvés színterének kialakítására.

A dicséret forrósággal töltötte el szivemet.- Egyébként, van otthon ilyen kandallójuk?- Nem, otthon nincsen - feleltem.- S hol lehet ilyesmi?- Ismerek egy villát a Gránát utcában - feleltem -, ott az ebédlőben áll egy szép kandalló. Természetesen,sokkal szebb ennél, de el tudom képzelni, hogy ott is lehetne ilyesmi.- És milyen a Gránát utcai ebédlő berendezése? - kérdezte tovább Vahtangov.

Bészletesen elmeséltem, miután már sokszor jártam abban a házban. A házigazda vendégszeretetével élve gyakran tartottunk ott magán órákat és tréfásan „a ml studi- 6nk"-nak neveztük a házat.- 11 -