Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

Rubennek tetszenek Majakovszkij költeményei! De kinek nem tetszenek? De Goethe Faustjára emlékeznek-e kedveskéim? Kutyafülét emlékeznek! Hát Faust gondolataira, az örök élet, az örök ifjúság utáni sóvárgására emlékeznek-e?

Annak örülök, hogy Margolin kibányászta a mindenki által elfelejtett Gozzit. De milyen „felfedezéseket" tettek a többiek a zene, az irodalom, a festészet területén?

Egyiküknek tetszik Zoja Logyija hangja, a másiknak az egyveleg a Carmenból. a harmadik elgyönyörködik Dumas regényeiben, a negyedik kétszer volt a Tretyakov-képtárban. De ki foglalkozott a kinai művészettel? Pedig Moszkvában, a Keleti Művészet-tudományi Intézetben csodálatos kinai gyűjtemény van.

Hallgatnak engem és ezt gondolják: minek nekünk a kinai művészet, ha arra sem jut elég időnk, hogy annyit próbáljunk, amennyit szeretnénk. De a dolog titka éppen az, hogy minél szélesebb az ember látóköre, annál könnyebben valósítja meg napi feladatait.

Különben, miért is beszélek maguknak erről! Hiszen csak egyetlen álmuk van: minél előbb elmondani nekem kiváló elképzeléseiket kedvelt darabjaikról. Nos tehát, rukkoljanak ki vele. Ruben, neked melyik színdarab tetszik a legjobban? Mit szeretnél holnap rendezni?- Holnap még semmit sem tudnék rendezni - felelte komolyan Szimonov. - De Csehov Sirálya nagyon tetszik.- Nézzék csak, mi nem jut az eszébe! Jól van, gondolkozzál a Sirályról ! S a többiek?

Margolin Gozzi Koldusok cimü meséjét nevezte meg, Janovszkij Osztrovszkij Hozomány nélküli menyasszonyát, én azt mondtam, hogy Dickenset szeretnék rendezni.

Olvassa el a Harangot és Az élet csatáját - mondotta Vahtangov. Bejelentéseinket egyébként nyugodtan fogadta. Meg kell mondani, hogy sokat gondolkoztunk azon, melyik darabnál is kössünk ki, mert tulajdonképpen az orosz és- 117 -