Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

réaztvesznek a bemutatón, „láthatatlanul, de érezhetően". Egyikük szervezője mindannak, ami a színpadon történik, ő felel a színpadi „gazdaságért" /ez Janovszkij - gondoltam/, mások a helyiségért felelősek, beleértve a kályhát - fűzte hozzá hangsúlyozott komolysággal Vahtangov /ez Hűben Szimonov - jegyeztem meg önmagámnak/. Mások a vendégek, nézők fogadtatásának megszervezéséért, pontosabban a ruhatárért felelnek.

Vidám beszélgetés hullámzott át a termen.

A rendező elsősorban szervező. Szervezője a maga gondolatainak, álmainak, szervezője társainak. A rendezőnek kell a kollektíva legszerényebb, de egyszersmind legnélkülözhotetlenebb tagjának lennie - a színház mindenesének, aüci észrevétlenül mindenbe beleüti az orrát. A rendező a színésznek és a nézőnek legjobb barátja!- Köszönöm önöknek, hogy eljöttek hozzánk. Most pedig figyeljenek és Ítéljenek - fejezte be Vahtangov és leült helyére az első sorban.

Az est jól sikerült. A stúdió növendékei és a nézők között lathatatlan szálak szövődtek, amelyek minden esküvésnél és Ígéretnél szorosabban fűzik össze az emberi sziveket.

A bemutató végén a közönség melegen és hosszan tapsolt, függöny elé hivta a résztvevőket.- Köszönöm jóleső elismerésüket - mondotta Vahtangov, szembefordulva a nézőtérrel. - Hálás érte mindenki, aki most a függöny előtt áll, mindenki, aki résztvett a mai bemutatón. Ee úgy érezzük, hogy még nem szolgáltunk rá tapsaikra. Jöjjenek el hozzánk minél gyakrabban, bíráljanak minket minél szigorúbban.

Miközben, a ruhatárban ugyanolyan gonddal öltöztettük fel vendégeinket, mint ahogy fogadtuk őket, sok dicsérő szót hallottunk stúdiónkról.

Amikor az utolsó vendég után bezárult a kapu, Vahtangov a nézőtéren gyűjtött Össze minket. Mellette társai- 108 -