Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. I. - Korszerű színház 74. (Budapest, 1964)

Áttérünk a rendezésre

- ügy—ahogy sikerült - mondotta. - Most hozzanak ide minél több folyószámla-könyvet, egyszerű tintatartókat, papírkosarakat, aktáktól duzzadó dossziékat...- És hová állnak majd a szereplők? - kérdezte valaki. A színpad olyan zsúfolt, hogy a szekrények, asztalok, székek, iróállványok között alig lehet átcsúszni.- Kitűnő. Ha magának ez a benyomása, akkor a dolog sikerűit - felelte Vahtangov igen elégedetten. - Most pedig menjen minden szereplő a színpadra és hajtsa végre feladatát e nehéz körülmények között.

Mercsutkina, Sipucsin, Hirin, Tatjana Aiekszejevna elfoglalta helyét. Ugyanannak az epizódnak* a próbáját folytatták, amelyet egy fél óra előtt Vahtangov félbeszakított.

De a bútorok között nem volt helyük, egy csomóba verődtek az asztalok és szekrények között és néhány párbeszéd után megálltak, miután nem tudták, hogyan folytathatnák.- Mi történt? - hangzott fel Vahtangov nyugodt, sőt vidám hangja. - Miért nem mondják tovább a szövegüket?- Nem tudok hová menni tőlük - felelte Hirin-Lobaskov.- Hogy-hogy „hová?" - lepődött meg túlzott mértékben Vahtangov. — Milyen sok csöndes hely és sarok van a szobában, maga meg azt mondja: „nincs hová mennem, hogy befejezzem a beszédet." Meg vagyok lepve. Hiszen mindent azért rendeztünk igy el, hogy csöndes zugot találhasson. Hosszul keresi! És Sipucsin, maga sem tud hová rejtőzni a felesége és Mercsutkina elől? Nem értem magukat.- Természetesen, kimehetek a szobából - javasolta a szereplő, de akkor...- Akkor először is félbeszakad a darab - vágott közbe Vahtángov -, másodszor is elfelejtette, hogy a szomszédos szobában a küldöttség készül a beszédre, s oda nem mehet ki, amíg nem hívják... Feltehetőleg maga sem tudja, hogy mitévő legyen?- 100 -