Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Bevezetés

is: mennyit ért meg az előadásból, mennyit fogad el a rendező interpretációiból, és ml az,amit csupán a célkitűzések rögzítenek, de a néző már nem tud felfogni, mert az áttételek rosszul funkcionálnak.

Ezeket a pozitív célkitűzéseket és gyakorlati eredményeket azonban számos vitatható, sőt alapjában elutasítást provokáló mozzanat keresztezi. Hogy valahogy rendezzük ellenvetéseinket és pozitív értékeléseinket, azt mondhatnánk, hogy ez a tanulmány és színházi kísérlet voltaképpen három rétegből tevődik össze. 1. Egy elméleti rétegből, mely a modem polgári filozófia, szociológia, pszichológia, szociálpszichológia, antropológia eredményeit, és főként tévedéseit igyekszik egyszerűen átmásolni a színház területére, és ezzel elméletileg bosszantó vagy éppenséggel nevetséges általánosításokhoz Jut el, és ezt teszi meg színházi gyakorlata alapjául. Lényegében a Jung-féle "kollektiv tudattalan" és az "archetípus" elméletére gondolunk itt, melyet a szerzők kísérleteik legfontosabb elméleti tartópillérének tartanak. 2. Második réteg egy újfajta, igen ötletes és egyúttal erősen vitatható színházi konvenció kiépítése, melynek elemeit fentebb már érintettük, s végül 5. a harmadik réteg, a gyakorlati szinészpedagógia és beszédtechnika kiépítése, melynek igen megfontolandó és megalapozott módszereit csupán helyeselni tudjuk. Kritikai elemzésünkben tehát csu-Íán az első és második réteg probémáinak körében akarunk maradni, ezeket a problémákat vesszük sorra. Pontosabban: csupán a főbbeket ezek közül, hiszen az itt érintett elméleti és gyakorlati kérdések végigelemzéséhez egy uj könyvet kellene lmunk, ami nyilván nevetséges vállalkozás lenne. E vitázó széljegyzetekkel az a célunk, hogy- 8 -