Barba, Eugenio: Kísérletek színháza - Korszerű színház 73. (Budapest, 1965)

Előszó

1. A szinész-néző felosztás megszüntetése. Minthogy a film és a televizió átvette a szinház társadalmi funkcióját, Grotowsky megkísérelte, hogy konkretizálja, milyen lehetőségekkel rendelkezik a szinház ahhoz, hogy különbözzék a két riválisától, hogy túlélje őket és hogy uj funkciót és szerkezetet teremtsen önmagának. Grotowsky véleménye szerint ez a lehetőség a színész és a néző közvetlen fizikai kapcsolatában rejlik. Ennek következtében, az egész termet színpaddá alakította át és szétszórta benne a nézőket. A színészek ily módon többféleképpen kényszeríthetik együttműködésre a közönséget és vonhatják be őket a cselekménybe.

2. Minden színháztól idegen elem: szcenográfia, zene, fényhatások - elutasítása.

3. A színésznek, mint a szinpadi alkotás fő eszközének az elsőrendűségé.

á. üj vokális és fizikai kifejezési eszközök.

5. A szöveg radikális „kezelése".

Abból a meggondolásból kiindulva, hogy a szinház kollektiv introvertált kisérlet, a laboratórium kezdeményezői tanulmányozni kezdték, milyen jelenségeket használhatnak fel ahhoz, hogy kollektiv pszichikai reagálásokat váltsanak ki, pontosabban: hogy tudatossá tegyék a tudattalan impulzusokat és képzeteket.

Minthogy az ilyen színházra a legkonkrétabb és leghathatósabb példák a primitiv rituálék, Grotowsky hozzájut fordult, gazdagította őket a modern pszichológia és szociológia eredményeivel és arra törekedett, hogy megteremtse a világi rituálék mai formáját, vagyis, hogy megalkossa és a gyakorlatban megvalósítsa az uj szinpadi „mágiát", uj abácét a szinész-sámán számára.

Sokat beszélnek és sokat imák róla, mennyire szükséges az ilyen kisérlet. De a színészeknek, a rendezőknek és a színigazgatóknak meg kell élniük. A „mammonizálás" folyamata megtámadta a szinház lényegét is. Ki az az örült- 29 -