Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
IV. Színészek és nézők
- 92 -dánképp -teljen mértékben egyetértek Irving üstdobcselével}1' mert rámutat, milyen jól ismerte a művész az <5 honfitársait. Másfelől szivemből utálom a klakknak még csak a gondolatát is, akárcsak Saljapln, aki első milánói fellépésekor lerugdosta a lépcsőn a klakk vezetőjét. Â klakk a klikk legalacsonyabb rendű formája. Nagy érdeklődéssel fedeztem fel utána olvasva, hogy a hangutánzó szóként született "claque" ostorpattogást /vagy egyéb száraz hangot/ is jelenthet és hogy másfelől a "clique" szó egy további értelme, Larousse szerint, kürtök és erős pergésü dobok együttes hangzása. Emlékezzünk itt Saljapin milánói kijelentésére is: "A közönség hangja úgy érintett, mint amikor egy versenyló oldalához hozzáér az ostor." 12 Dr. Johnson ' párverse: A dráma törvényeit a dráma nézői szabják meg, Mert nekünk, kik azért élünk, hogy tessünk, tetszenünk kell, hogy éljünk. a közhit szerint, a legtöbb szépen csengő párvershez hasonlóan, telitalálatnak számit, pedig, mint a többi effajta paradoxon, csupán egy féligazságot emel az őt megillető hely fölé. Hiszen az állandó vágy, hogy mindenkinek tessék, a színészre nem vonatkozik jobban, mint minden alkotó művészre. Az a személy viszont, akinek mindenki más előtt tetszenie kell, az bizony éppenséggel - saját maga. Veszélyes önhittségnek tűnhet ez; de ugyanakkor változatlanul igaz a 11. Könyve más helyén Redgrave, a nagy színész unokaöccsének tanúságát Idézve, elmondja, hogy Henry Irving betanította zenekarának üstdobosát, hogyan duzzassza fel hangszere segítségével a kellő pillanatban a tapsot még harsányabbra. 12 12. Johnson, Samuel /1709-1784/, akit az irodalomtörténet mint dr. Johnsont tart számon, neves angol tudós és irodalmár volt, nevéhez drámák, útleírások, versek, kritikai Írások, egy kritikai Shakeepéare-kiadás, szótár, életrajzok stb. fűződnek. Irodalmi klubjában a kor legnevesebb Írói e művészei adtak egymásnak találkozót.
