Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)

IV. Színészek és nézők

- 90 -rül az ellenszenvet vagy a jeges undort. Én magam is, hadd ralijain be, nemcsak más emberen, mondjuk, az előttem ülő nézőn észleltem ezt a jelenséget - amelyről nem árulkodik más, mint egy merer fej, merer rállak és mindennemű reagálás tökéletes hiánya -, de személyes példát is szolgáltattam rá, valahányszor olyan előadást néztem végig, amelyet nemcsak hogy nem élveztem, de erőteljesen utáltam. Ilyen alkalmakkor egyszerre csak azt érzem, hogy vállam egyre mélyebbre és mélyebbre kőkad és csak szemem sarkából sandítok az előadásra, mintha a lehető legkevesebbet akarnám befogadni belőle. Ez nálam az eleő stádium. A második és veszedelmes stádium abból áll, hogy fejem egyik oldalról a másikra imbolyog, mint egy kipányvázott állaté, a harmadik stádiumban pedig kivonulok a színházból, mert nem tartozom azon megátalkodottak közé, akik csak azért, mert leszurkolták a belépőt, végig ott maradnak, nem másért, mint hogy magukat kínozzák. Ugyanakkor nekem, nyilvánvaló módon, fütyülnöm sem szabad és becsületemre mondom, soha nem is éreztem erre hajlandóságot. Dehát én nem is vagyok tipikus néző, mint ahogy egyetlen művész sem az. Néha tudok élvezni olyan darabot is, amelyről tudom, hogy rossz. Bele tudok nyugodni, hogy a dolgozat a szivemen át nézzem, ami, akárki akármit mond, nem azonos az érzelgősséggel. És mint olyan ember, aki a maga tudatosságát jóformám órával méri, fel tudom Ismerni, hogy lehet szenvedni pasztán a reagálás hiányától is.

Ami a fütyülést és a hasonló demonstrációkat illeti, a szociológusok arról akarnak meggyőzni, hogy ez a jelenség legalábbis "pozitív", tehát a közönség vitalitásának egészséges jele. Kétlem, hogy ez Így volna. A színház, egészében ▼éve, civilizáló hatású intézmény és azt hiszem, a nézőnek is a társasélet szabályai szerint kell befogadnia. Nem akarok holmi sértő összehasonlításokat tenni a különböző nemzetek nézői között. Nem állítom azt sem, hogy a New York-i közönség volna a legjobb a földön. De én lelkemben a javukra Írtam, hogy ha a New York-i nézők úgy érzik, jó lélekkel nem maradhatnak ott a függöny lemenetele után tapsolni, hát nem