Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)

IV. Színészek és nézők

- 81 -tüsszentéssel. Sem, én azokra gondolok, akiknek baja nem több az enyhe éhségnél vagy egy csöpp kis gyomorégésnél, vagy épp valami szenvedélynél; mert gondoljunk csak arra az áldozatra, aki nem tud úgy látni a színpadon egy cigarettát, hogy öngyújtóját akaratlanul, de annál görcsösebben meg ne markolná. Gondolok továbbá az embereknek azon elsöprő többségére, akik sajnos korántsem látnak vagy hallanak olyan jól, mint hiszik. Napjainkban, amikor az Országos Beteggondozó Szolgálat még azokat is ellátja vonzó szemüvegekkel, akik rá sem szorulnak, szerintem nagy kár, hogy a hallókészülék szekezuális szempontból még mindig kiábrándítónak számit.

Mindazonáltal nem akarom itt azt sugallni, hogy mindezek törvényszerű következményeként az ilyen körülményekre - amelyekre itt csak utalhatunk - nincs ellenszer. Ellenszer már önmagában a színház is. A szlnikritika leggyakoribb közhelye, hogy a közönség nem gondolkodni jön a színházba, hanem azért, hegy jól szórakozzék. Ez igaz is volna, bár hozzá kellene tenni,hogy néha a gondolkodásból le sok mulatság származik. A közönségnek-még legegyszerűbb lelkületű tagjai is felkiálthatnak - és gyakran fel ie kiáltanak -: "Milyen Igaz la ez!"

Van egy, manapság igen közkeletű szó, amellyel már lassan torkig vagyok. Betű szerint véve van ugyan jelentése, de mára általánossá vált használata már kiforgatta minden értelemből. Azt, amit általában "escapist"-nek /magyarul egy szóval vissza nem adható kifejezés: olyan olvasmányt vagy időtöltést jelent, amely a kikapcsolódást, az ábrándokba, szórakozásba való menekülést szolgálja; a "to escape" - menekülni szóból származik. - A ford./ hívnak, gyakran "Jótét"-nek kellene mondani. A színház talán a leghatalmasabb, legjótékonyabb ellenszere a múló bajoknak. Nem egy Ibsen vagy egy Shaw darabjaira gondolok, amelyek mulónak nehezen nevezhető bajok orvoslásában működtek közre - noha e bajok közül néhány mára valóban elmúlt -; nem ie egy Szophokléazra vagy agy Shakespeare-re, akiknek művei olyan értelemben ne-