Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)

I. Arc vagy álarc

- 7 -I

ARC VAGY ÁLARC

Előadás a Harvard Egyetemen.1956 /Részletek/

Felejtkezzünk el egy kis időre a hivatalos időszámításról, a keleti-, a csendes-óceáni, sőt még a greenwichi időről is. Állapodjunk meg, hogy most színházi időszámítás lépett életbe, vagy legalább is rövidesen életbe lép. Körülbelül egy óra múlva a világ minden színpadán felmegy a függöny. Azokban a színházakban, ahol nincs szükség függönyre, továbbra sem lesz szükség rá. A "sötét" színházak - a szó amerikai és élénken költői értelmében - továbbra is sötétben maradnak. Szívesen mondanám, hogy a sötét színházak e pillanatban fájdalmat éreznek, de nem mondom, nehogy túlságos korán beleessem abba a patetlkus öncsalásba, hogy a tárgyaknak emberi érzelmeket tulajdonítok. így hát ahhoz tartom magam, amit tudok. Mert abban bizonyos vagyok,hogy a munkába igyekvő színészek sötét színházak mellett sietnek el.

Néhány színész már öltözőjében tartózkodik. Most nem akarnak látogatót fogadni, de én mégis behatolok hozzájuk, hogy bemutassam őket önöknek, mintha Prospero volnék, ők pedig szellemek. Néhányan közülük bizonyos fokig valóban szellemek.

Itt az egyik. Valóságos Dybbuk, aki egy más ember testébe és leikébe Igyekezik beköltözni. Öltözőasztalán parókák állanak tartókon, gitt vagy műanyag orrok, szekállak, oldalszakállak, mindenféle formájú különös üvegcsék és ecsetek. Továbbá legalább két tükör. Egy nagy, meg egy kézitükör. Öltözőasztalának világítására a színész a sebésznél is kényesebb. Egyetlen villamossági szakembernek aem sikerült még minden színészt kielégítő asztali világítást terveznie; talán ezért nem is kísérleteznek már vele. Lelchner és Máz