Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)

I. Arc vagy álarc

- 7 -I ARC VAGY ÁLARC Előadás a Harvard Egyetemen.1956 /Részletek/ Felejtkezzünk el egy kis időre a hivatalos időszámítás­ról, a keleti-, a csendes-óceáni, sőt még a greenwichi idő­ről is. Állapodjunk meg, hogy most színházi időszámítás lé­pett életbe, vagy legalább is rövidesen életbe lép. Körülbe­lül egy óra múlva a világ minden színpadán felmegy a füg­göny. Azokban a színházakban, ahol nincs szükség függönyre, továbbra sem lesz szükség rá. A "sötét" színházak - a szó amerikai és élénken költői értelmében - továbbra is sötétben maradnak. Szívesen mondanám, hogy a sötét színházak e pilla­natban fájdalmat éreznek, de nem mondom, nehogy túlságos ko­rán beleessem abba a patetlkus öncsalásba, hogy a tárgyaknak emberi érzelmeket tulajdonítok. így hát ahhoz tartom magam, amit tudok. Mert abban bizonyos vagyok,hogy a munkába igyek­vő színészek sötét színházak mellett sietnek el. Néhány színész már öltözőjében tartózkodik. Most nem akarnak látogatót fogadni, de én mégis behatolok hozzájuk, hogy bemutassam őket önöknek, mintha Prospero volnék, ők pe­dig szellemek. Néhányan közülük bizonyos fokig valóban szel­lemek. Itt az egyik. Valóságos Dybbuk, aki egy más ember tes­tébe és leikébe Igyekezik beköltözni. Öltözőasztalán parókák állanak tartókon, gitt vagy műanyag orrok, szekállak, oldal­szakállak, mindenféle formájú különös üvegcsék és ecsetek. Továbbá legalább két tükör. Egy nagy, meg egy kézitükör. Öl­tözőasztalának világítására a színész a sebésznél is kénye­sebb. Egyetlen villamossági szakembernek aem sikerült még minden színészt kielégítő asztali világítást terveznie; ta­lán ezért nem is kísérleteznek már vele. Lelchner és Máz

Next

/
Thumbnails
Contents