Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)

I. Arc vagy álarc

- 26 -esó valóságot jelöl, hasznos valóságot, amely egy Idő atán pótolhatatlanná válik a színész számára.

Újabb csönd.- Azt hiszem, holnap elmegyek arra a meghallgatásra.- Tudom, hogy elmégy. és nem azért, kedves barátom,amit itt elmondtam, hanem, mert legtöbbünkhöz hasonlóan szükséged van munkára. Bocsáss meg, ha talán túl erősen sulykoltam a mondanivalómat. Azonban nemcsak az öreg színészek az egyetlenek, akik tovább szeretik szellőztetni rögeszméiket, mint ahogy az a barátaiknak kellemes. Azonkívül, ha úgy érezzük, hogy a megszállottságunkban van valami érték - még azt is megkockáztatjuk, hogy a környezetünket untassuk, csakhogy

megértessük magunkat. Szerencsés meghallgatást!

22A fiatalember elmosolyodik. "Merde!" *

- Ez ceak más kifejezési módja ugyanannak a gondolatnak!

22. A francia babona is úgy tartja, hogy szerencsét kívánni nem szabad, ehelyett használja a fiatalember ezt az erőteljes kifejezést.