Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
VI. Gondolatok Konsztantyin körül
121 tovább, és izmai akkor is rángatóztak, amikor már minden érzék kihalt belőlük. Nővérének halálában megvolt ennek az alaknak minden alapvető egyszerűsége és csodája, csak úgy, mint a rá jellemző nyers, mesterkéletlen filozófia: éreznünk kellett, méghozzá a legszivbemarkolóbban, egy bátor és nyakas fiatalember meglepetését és ámulatát, amikor élete virágjában kaszálja le a halál. Ami érvényes a halálra, ugyanaz vonatkozik az élet és a színház ezernyi máé közhelyére is: az ölelésre; egy gyors bejövetelre: a könnyebb ijedtségre, amelyre gyorsan reagálunk; a mély ijedtségre, amelyet érzelmeink, önvédelemből, először visszautasítanak; arra a módra, ahogyan valakivel összeveszünk; egy hosszan elnyúló bucsuzásra. Ha ezeket a dolgokat jól és igazul játsszák, akkor halálosan egyszerűnek tűnnek. "Be hiszen - mondja az olvasó, akár Sztanyiszlavszkij könyvében a növendék - mindez magától értetődik!" Amire mestere igy replikázik: "Hát mondtam-e valaha, hogy nem?" És mégis: vajon hányszor láthatjuk ezeket az egyszerű igazságokat valóban meggyőző megvalósításban? És vajon nem örül-e nagyon sok néző, vagy legalábbis nem érzi-e magát kényelmesebben, ha a megszokott fogásokéit és kliséket láthatja? Sokan jobban szeretik, ha végignézhetik a kerekek mozgását. Gyakran szívesebben látják, ha a színész "megjátssza", hogy játszik - felteszem, azért, mert ilyenkor úgy érezhetik, tudják, hogy hol vannak -, mintha a konvenciónak tett engedmények nélkül játssza el szerepét. Tapasztalatom ezerint ez igy van és nem tudom, hogyan is lehetne másképp, hiszen minden művészetben a konvencionális a legnépszerűbb. De mint ahogy a színészből is, ha odaadja magát a konvencionális játéknak, idővel kiszárad minden eredeti képzelőereje, ugyanígy van ez a nézőkkel is; ellustulnak, blazirttó válnak és csak a legvadabb ingerek elégi ''ik ki őket. Innen származik, egyebek között, az öncélú gyorsaság iránti mohó vágy is, rovására minden művészi produkció egyik legdöntőbb elemének, s ritmusnak.
