Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)
VI. Gondolatok Konsztantyin körül
- 113 -TL GOHDOLATOK KOHSZTAHTYIN KÖRÜL a/ A Sztaariszlavszklj mítosz /1946/ A színházban még Shakespeare sem kerüli el a bírálatot. Annyi legalábbis igaz, hogy vagy féltuoat darabja elismerten játszhatatlan vagy, minden esetre, nem kerül műsorra. A színészek közül csak azokat nem bírálják, akikre fel sem figyelnek. Ha egy színésznek olyan kritikusa akad, aki általában mindenre kész, csak hogy lecsepülheese, vagy ha időnként olyan emberekről hall, akik játékát, sőt lényét is egyszerűen nem szenvedhetik - ettől a színésznek voltaképp meg kellene nyugodnia, bár, az igazat megvallva, erre még nem volt példa. Be van a színház birodalmában valaki, akit olyan heves vita, misztikus imádat, teljesen ésszerűtlen ellenszenv vagy gyanúsan gőgös közöny vesz körül, hogy nehéz rávenni az embereket: vessenek egyszer komolyan számot a vele kapcsolatos tényekkel. Sztanyiszlavszkij meglehetősen előkelő helyet foglal el az oroez "mumusok" hagyományos sorában. A Sztanyiszlavszkijt, mint színészt érintő vélemények olyan eltérőek, mint az ilyen esetekben szokásos. Vannak, akik azt mondják, hogy fintorgatta a száját és grimaszokat vágott. Én a magam részéről nem tudom elképzelni,hogy kerülhette volna el a fintorgást egy olyan színész, akit a természet ilyen duzzadt, barokk ajkakkal áldott meg. Be mindez mellékes. Bármilyen képességekkel rendelkezett is, mint színész, elsősorban úgy ismerik - és bizonyos vagyok benne, hogy ez felel meg az ő kívánságának is -, mint rendezőt és megteremtőjét egy olyan szinjátszási módszernek, amely beláthatatlan hatást gyakorolt az egész nyugati féltekén. Ami produkcióit illeti: nekünk, akik ezeket nem láthattuk, el kell fogadnunk a szemtanuk véleményét. Hasonlóan az ir Abbey
