Redgrave, Michael: Mesterség és művészet - Korszerű színház 72. (Budapest, 1964)

V. Jegyzetek a rendezésről

- 106 -V

JEGYZETEK A RENDEZÉSRŐL /részletek/

ai/ a "Harry bácai"' rendezése közben

Az olvasópróbák egy héten át folytak.

Bármilyen rövid Idő Jut is a próbákra, bármilyen darabot próbáljunk la, a próbaidőnek legalább egynegyedét ülve, felolvasással kell tölteni. Mégpedig a következő okból: akár a rossz vagy érdekttlsn Írásai!, a legtöbb rossz vagy érdektelen színészi alakítás is konvencionális trükkökből, banalitásokból és sablonokból tevődik össze. Tulajdonképpen nehéz Is találni egyetlen olyan előadást, amelybe az ilyen elemek helyenként be ne tömének. Az ilyen sablonok és banalitások legtermékenyebb talaja a feszélyezettség. A feszélyszettség leginkább mozgás közben nyilvánul meg. Ahhoz, hogy egy szerep fizikai valóságát megtaláljuk, a legmeszszabb menő koncentrálásra van szűkeég, és ha ezt a koncentrálást megsavarja a szöveg utáni tapogatózás, akkor a fizikai valóság megtörik, egyenetlenné válik és később kell majd össtefoltozni. Ugyanez történik a szavak mögött végigvonuló gondolati vonallal is, amelynek ideális esetben ugyancsak töretlennek kell lennie. A folyamatos fizikai valóság és a megszakítatlan gondolati vonal persze kölcsönösen függ egymástól, és van úgy, hogy a fizikai valóság /amin nem pusztán a 'mozgásokat" értem/ parancsolhat a gondolatnak; de gyak* rabban épp megfordítva történik.

így hát Öltünk, olvastunk, figyeltünk, tanultunk, és magunkban megemésztettünk annyit, amennyit egy hét alatt

1. Az 1944-ben a londoni Garrick Theatre-ben bemutatott bünügyi-lélektani dráma /Uncle Harry/ Thomas Job amerikai lró alkotása.