Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

III. Egy bemutató

- 96 -Újra meg újra elolvassa jegyzetelt, aztán leltel szemel előtt Ismét lepergeti az uj színjátékot, amelybe az éjszaka folyaméin betekintést nyert.

Igen, Igen, Igen: neki van Igaza.

Ha önmagát sikerült meggyőznie, miért ne tudná meggyőzni a többieket, a szerzőt, a kollégákat, és tetejébe az egész közönséget Is?

Fél nyolc. A lakás mélyén lévő konyhába most érkezett meg a személyzet.

Kér egy kis csésze feketekávét.

Azután visszafekszik és elalszik, miután kiszólt, hogy nyolckor telefonáljanak az üzemlgazgatónak: hívja össze sürgősen az egész társulatot délután két órára.

"Tíz előtt ne költsenek fel. Telefonhoz se hívjanak. Köszönöm. Ha megkérdik, mit csinálok: tizenegyre benn vagyok a színházban."

Az utca zajai felhatolnak ágyáig; ezek a zajok töltik be majd ma este a nézőteret Is.

íme, a rájuk váró csata előjelei.

A férfi elsüllyed az álomban.

Tizenegy óra. Már a színházban találjuk.

Az egész gárda alig áll a lábán. "A főnök mindent felforgat; kész őrültség." De hiába minden. A "főnök", ahogy a többiek mondják /nem szereti ezt a szót; nem szereti a "doktorokat", azok szerinte az olasz komédia világába valók/,merev, látomásos tekintettel néz a világba, látszik, hogy ez a tekintet nem tűrne semmiféle megjegyzést. Ez az ember belépett a "megszállottság zónájába", és innen többé már nem lehet klcsalnl.

A díszletek elvonulnak előtte. Az egyiket kiiktatja. A oylltszlul változások egytől-egytg felborulnak. Újra keli próbálni.