Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

III. Egy bemutató

- 89 -A férfi felmegy öltözőjébe; végighalad a kihűlt folyosókon; és már ott Is áll rendetlen öltözőasztala előtt. Kenyérhéjak, egy szendvics maradványai; egy megkezdett boros üveg; a pohár aljára rászáradt egy réteg vörösbor; a kávéforraló langyosan búslakodik* az ember azt hinné, valami orgia utójátékát látja. Csak úgy árad mindenből a másnaposság.

o

Ahogy a Delelőben mondják: "A számban érzem a gyomrom Izét," A férfi újra bekapcsolja a kávéforralót, a kávénak nem szabad leülepednie. A főző hamis hangon zsong. A férfi elmos egy csészét a mosdónál /rossz ize van a víznek ebben a porcelánban/. Aztán a csészét esetlenül eltörli. Egy zugban cukorra talál, Kitölti a kávét, belekóstol, megégeti a száját; ettől megelevenedik; fújni kezdi a kávét és megissza.

Öt perc alatt átlépett a tegnapból a mába, vagy, ha úgy tetszik, a mából a holnapba; az éjszakából, egy csapásra, a reggelbe.

Kidugja orrát az ablakon. A háztetők fölött, a messzeségből, széles, rózsaszín sávok adják tudtára... hogy késő van.

Nem. Korán.

Egy szó mint száz: le vannak maradva.

Újra leszalad, kettesével véve a lépcsőket, mintha most ébredt volna.

Úgy kívánna egy cigarettát. De árt a hangnak. Majd négy hónap múlva 1

A második rész általános fáradtság közepette, nagy, lökésszerű akarati erőfeszítések segítségével folyik le. A munka ettől nem lesz rosszabb... talán. "No, ezt majd még ma délután meglátjuk."

Párizs gyomrát már régóta megrázkódtatta az első metró. Mindjárt hét óra. "Köszönöm, fiuk, menjenek aludni. Nemsoká- 8

8. A Delelő /Partage de midi. 1905/ Paul Claudel drámája; a Marigny-színház l9á8-ban mutatta be, a főszerepekben Barrault-val, Pierre Brasseurrel és Edwige Feuillère-rel. - A ford.