Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)
II. Egy nap a színházban
- 67 -Ha a színészek rövid Időközön belül több, néha egymástól rendkívüli módon különböző szerepet alakítanak, tehetségük hajlékonyabbá válik s mindenképp fejlődik. A színészek nem merevednek meg, nem fog rajtuk a rutin rozsdája. És a sokféle szereppel való érintkezésen át egyre jobban megismerjük a színészek művészi lehetőségeit} következésképp jobban tudjuk kiosztani .a szerepeket. Márpedig "a jó szereposztás már fél előadás". A daraboknak ez a körforgása nagyszámú műszaki gárdát igényelj ez talán terhes, de mindenképp táplálja a szakmai fejlődést. A diszletmunkások, a világosítók, a kárpitosok, és egyéb szakemberek mind a sok különböző mesterségből,amely ebben a szép kollektiv munkában részt vesz - kiki benne marad a gyakorlat folyamatosságában. A repertoárrendszer állandó készenlétben tartja mindannyluk képességeit. Ha a színház, hála a repertoárrendszernek, szabályos időközökben tarthat egy-egy újabb bemutatót,ily módon ugyanakkor igazi közönséget tud teremteni magának, amely figyeli törekvéseit, támogatja munkáját, és módot ad rá, hogy a színház ne legyen kiszolgáltatva az "átmenő" közönség szeszélyeinek, hisz ez utóbbi csak a sikerek felé tódul. Márpedig, ha merészek akarunk lenni és le akarjuk róni a magunk adóját a szinház valódi művészi értelmének oltárán, akkor meg kell, hogy követelhessük magunknak a "tévedés jogát". A színházi embernek meg keli hogy legyen a módja a tévedésre. A repertoárrendszer "eltartja" tévedéseit is, a munkáját állandóan figyelő, mindig érdeklődő hűséges közönség pedig megbocsátja azokat. Hány olyan dráma van, amelyet a színházi ember, ha nem áll a repertoárrendszer alapján, soha nem merészelt volna bemutatni! Végül: a repex’toárrendszer lehetővé teszi, hogy a színházi ember kísérletezhessen, miközben ugyanakkor rendszeresen belemélyed a klasszikus remekművekbe, és nem feledkezik meg az élő szerzők alkotásainak szolgálatáról sem.
