Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)
II. Egy nap a színházban
- 62 -A színházi ember gyakran színész is, és az előbbi életmódja gyakran torzitó hatással van az utóbbira. Ha játszik egy szerepet, nem tudja megakadályozni, hogy ne ellenőrizze az egész előadást. Figyeli társait, észreveszi hibáikat vagy rögtönzéseiket. Megérzi, ha a legkisebb spotlámpa Is elvéti a szándékolt Intenzitást, még akkor Is, ha az a hátába tűz. Ha egy bútordarab nincs a maga pontosan kijelölt helyén, ő máris nyugtalan lesz. Ha egyik társa lábán a legcsekélyebb szögben is elfordul a jelmezraktárból kihalászott, úgynevezett "repertoárcipő" csatja, ő egy másodperc törtrészére elfelejtkezik saját alakjáról. Ha elkap egyetlen futó, nyugtalan pillantást a színfalak mögött álló ugyelő szeméből, ő máris azon tűnődik, mi történhetett. így hát meg kell kettőznie akaraterejét, hogy a figyelmet elvonó tényezők összeesküvése közepette Is megőrizze a maga színpadi alakját. Áz eredmény legtöbbször az, hogy nem a színész marad meg színházi embernek, hanem maga az alak. A spotlámpákat Hamlet vagy Scapin figyeli a szeme sarkából; egyéniségüknek megfelelően ők adnak tanácsokat a diszletmunkásoknak vagy küldenek egy tréfába burkolt figyelmeztetést valamelyik világosító elmére. Ilyenkor a kulisszák mögötti hangulat az aggodalomtól a pajkos vidámságig terjed, aszerint, hogy a színházi ember, ez a kaméleon, tragédiái vagy vígjátéki jelmezt öltött-e fel... A minden öltözőben megtalálható hangszórón át az ügyelő sorban teszi közzé bejelentéseit: "Huszonöt perc múlva kezdünk." Ez az első jelzés; ez meg nem ijesztő. "Huszonötre", ahogy mondani szokták, itt kell lennie minden színésznek, aki benne van az első felvonásban. Ha nem érkezett meg, akkor az öltöztetőnő jelenteni köteles a hiányzást. A társulat befejezi a sminkelést. "Negyed óra múlva kezdünk." Most már nincs vesztegetni való idő. A feszültség emelkedni kezd. A sminkelés elvben véget ért: a színészek öltözködnek.
