Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)
II. Egy nap a színházban
Valamennyiüknek lángol az arca; a vér megpezsdülve kering; a képzelet fel van ajzva. "Az alapötlet érdekes. Kár, hogy megint valami Mózesről vagy Achlllesről van szó"-gondolja magában a férfi, miközben klklsérl barátját. De az újságíró már ott is áll előtte. "Mennyi az idő?" "Hat óra húsz" - mondja a főtitkár. "Ó, a pokolba Is! Kedves barátom, ne haragudjék, csak öt percről lehet szó, annyi dolgom van." Érzi, hogy az újságíró csalódott. Meg aztán: minden Interjú annyit jelent, mintha ajándékot kapnánk. KI látja a hasznát? Persze hogy ml magunk. "Én csak önnek akarok szívességet tenni." És ez a színtiszta igazság. "Jöjjön csak beljebb, foglaljon helyet. A terveink? Először is ez a darab, amit jelenleg próbálunk; három hét múlva, pontosan ekkor meg ekkor, műsorunkba Iktatjuk, de azért a repertoárdarabokról sem mondunk le. Ezután egy újabb drámán kezdünk dolgozni. Reméljük,hogy ezzel a két darabbal, valamint a repertoármüsorral, kitartunk a szezon végéig,azaz még négy hónapig. Akkor aztán kezdődik a vendégjáték. Hogy hol? A déli féltekén, Amerikában: Brazília, Uruguay, Argentína, Chile.” "Tudják már, milyen darabokat visznek magukkal?" "Hogyne, a vendégjátékokat legalább fél évvel korábban elő kell már készíteni. Mi is már régóta foglalkozunk vele." "És mikor jönnek vissza?" "Nyolc hónap múlva, augusztus végén. De mi lenne, ha valami Időszerűbb témáról beszélnénk? Például az uj darabról, amelyet három hét múlva bemutatunk?" "Ó, arról már tudok mindent! Csak egy-két fényképet szeretnék csinálni, meg aztán kérnék még öntől két-három mulatságos anekdotát, az olvasóink azt szeretik." "Mulatságos anekdoták? Szavamra, egyetlen egy sem jut eszembe, tudja, olyan keményen dolgozunk..." Az újságíró ismét csalódott. "Hányban született?" Emberünk elsápad. A rendőrségen érzi magát. "Mindjárt hivatom a titkárnőt, ő majd odaadja az életrajzonat." "Közben pedig megcsinálhatjuk a képeket." "Rendben van" - mondja a férfi. Csenget /nem szeret csengetni, nem is tudta megszokni soha, jobban szereti, ha szólíthatja az embereket/.
