Barrault, Jean-Louis: Egy színházi ember naplója - Korszerű színház 71. (Budapest, 1964)

II. Egy nap a színházban

- 19 -fogott,a színészek nem a megírt alakokat játszották, a díszlet megfojtotta a drámát."

Igen, nincs semmi veszélyesebb a színházi ember számára az olyan darabnál, amely csak "használható".

De milyen megrenditőek azok a drámák, amelyekbe az ember beleszeret!

A most sorra került drámát, amelynek próbál már egy ideje folynak és a bemutató egyre közeleg, a mi emberünk már nagyon rég őrizte fiókjában.

Valamikor elolvasta, tetszett is neki, aztán elfelejtette. És egy szép napon a darab hirtelen újra felmerült előtte, előbontakozva a feledés több hónapos homályából. Eddig is becsben tartotta; a méltánylás most vággyá alakult át, s ő felfedezte magában ezt a kétarcú vágyat: színpadon látni a müvet, egyszerű nézőként - és fizikailag felépíteni a színpadon, mintha ő volna szerzője.

Kellemes emlékből kisértő rögeszme lett. Kenregiben még értelmével csodálta; most az értelem síkjából a férfi átlép az érzékek síkjára és valósággal kívánja a drámát.

Csodás utazásokat tehetünk akkor is, ha pusztán csak végiglapozunk egy világatlaszt; de mégiscsak más az, ha az ember összecsomagol, megveszi a jegyét, elbúcsúzik családjától, és megérkezik abba az országba, amely iránt egyszerre csak hirtelen és ellenállhatatlan vonzalom támadt tenne.

így van ez némely darabbal is. A szóban forgó darab jó néhány évet pihent, mielőtt emberünk fellángolt volna érte.

Először nem szólt róla senkinek. Elolvasta újra meg újra, lehántotta, darabokra szedte, sűrűn teleirt füzetekben /amelyeket aztán soha többé elő se vesz/, megrágta, lenyelte, kérődzőit rajta. Dokumentációs anyagot szerzett be.Könyveket olvasott, amelyek távolabbi vagy közelebbi vonatkozásban voltak a témával, a korszakkal, a miliővel, vagy néhány szereplővel. -dobén is térben felkutatott mindent, aminek a