Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

A művészi szaktudás útja

- 73 -A MŰVÉSZI SZAKTUDÁS ÚTJA

Amikor tudomást szereztem a nagy kitüntetésekről, amelyeket színházunk és társulatunk egyes tagjai kaptak, kettős érzés keritett hatalmába: a nagy öröm, a hála érzése s ezek mellett a társadalommal szemben érzett felelősség. Ez a felelősség nagy. Nem könnyű valóra váltani azokat a reményeket, amelyeket a mi színházunkhoz fűznek.

Először is nekünk, a világ valamennyi szinószéhez hasonlóan, gondolnunk kell az egész világon halódó színház újjáélesztésére. Szerencsére a ml társadalmunkban, hála a párt éa a kormány támogatásának, figyelmének és gondoskodásának,a művészet kivételezett helyzetben van.

De nálunk is, csakúgy mint másutt, fokozatosan kihalnak a legjobb hagyományok őrzői. Lassabbá vált az utánpótlás fejlődése is, egyrészt a világháború miatt, másrészt a ml hibánkból is, miután nem szenteltünk elég figyelmet ennek a fontos dolognak.

Ha nem léptetünk életbe különleges intézkedéseket,nemsokára nem lesz, aki az Ifjúságot tanítsa. Meg kell őrizni az igazi művészet gyökereit a felnövő nemzedék számára.

Ezért feladatunk, a minden szovjet színház feladata nem csupán Jó előadások rendezése, nemcsak a szovjet művészet fejlesztése, hanem meg is kell őriznünk a színházművészetet s ennek kihalófélben lévő hagyományait. De még ez Is kevés. Fejleszteni kell művészetünk technikáját ée uj eredményekre kell törnünk.

x/ 1937. május 3-án Sztanylszlavszkijt, Hyemirovics-Dancsenkót, Kacs&lovot, Moszkvlnt, Leonyidovot Lenin-dljJal, a Moszkvai Művész Színház több művészét egyéb dijakkal tüntették ki.