Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

Az alkotómunka tudatos és tudattalan elemeiről

59 -A nézőket az évszázadok folyamán hozzászoktatták ezekhez az ál-érzésekhez. Ezeket plántálták az Iskolákban Is a növendékekbe. Azt állították, hogy mind a színpadon, mind pedig a művészetben nélkülözhetetlen a konvenció még az átélésben Is. De a valódi életben nem fogadják el a színházi konvenciókat! Visszautasítják, kinevetik, hamisnak, megjátszottnak, "színpadiasnak" tartják őket. S mindennek eredményeként kétfajta érzést, kétfajta igazságot, kétfajta hazugságot "teremtettek": egy élettelit és egy színpadi használatra valót.

De miért higyjiink annak a hazugságnak a színpadon,amit nem fogadunk el az életben? Talán ezért, mert igy könnyebb? Talán azért, mert a nézőt már hozzászoktatták a hazugsághoz és a konvenciókhoz?

Rengeteg elméletet agyaltak ki, amelyek a szinpadl hazugságot megindokolják. Eléggé közismertek s ezért szükségtelen felsorolni őket.

Mindez azonban nem akadályozza meg a nézőt abban, hogy lelkesedése olyankor csapjon magasba, amikor a szinpad felejthetetlen művészi benyomást nyújt a számára, amikor megrendíti a színpadról áradó igazi, hiteles, életteli átélés.

Ezt az átélést mindenek fölé helyezi.

A gyakorlat igazolja, hogy az olyan fiatal, kezdő színészekből álló társulatok, amelyek munkájuk alapjának az Igaz érzéseket és átélést tekintik, sikeresen állják a versenyt, sőt le is győzik azokat a hires színházakat, amelyeknek játékmódszere a színészi hazugságon épül fel,

Hem meglepő, hogy a szerves természet formálta alkotómunkával egyetlen konvencionálás módszer, egyetlen filozófia, egyetlen újonnan feltalált tézis nem állja a versenyt, és az, aki az előbbi alapján alkot, legyőzi azokat, akik erre nem képesek és a konvenciókba menekülnek.

Ne kövessenek el erőszakot a természeten!