Sztanyiszlavszkij, K.: Színészetika - Korszerű színház 70. (Budapest, 1964)

A fizikai cselekvésről

- 48 -Tehát mit tenne most, ma. Itt, ebben a szállodai szobában, ha eredménytelen bolyongás után hazatérne a városból?

Fogjon csak hozzá, de ne játsszék, hanem egyszerűen, őszintén határozza meg és mondja el: mit tenne. Ez majd kiváltja magából a cselekvéshez szükséges belső felszólítást.- Miért nem szabad játszanom? Úgy könnyebb lenne!- Természetesen. Sablonszerűén megjátszani valamit mindig könnyebb, mint élethűen cselekedni.- Én nem beszéltem sablonszerüségről.- És ennek ellenére, csupán erről beszélhet. Egyelőre. A sablonok mindig készen állanak, de az őszinte, produktiv és célszerű cselekvéseket, amelyeket belsőnk diktál, előbb át kell élni és erre is kell törekednünk.

Puscsin lefeküdt a diványra. Vjuncov felkészült a fogadóbéli szolga belépéséhez.

Ahogy ott álltam a színpadon, összpontosítottam gondolataimat és felidéztem magamban a szereppel kapcsolatos körülményeket, múltját és jelenét. Ami a jövőt illeti, nem a szerepre, hanem ram vonatkozik - aki azt életrekeltem.Hlesztákpv nem ismerheti a jövőt, de nekem ismernem kell. Az én színészi feladatom az, hogy - már az első jelenetben - előkészítsem a jövőt. Minél kilátástalanahb a helyzetem ebben a szörnyű szállodai szobában, annál váratlanabb, szokatlanabb, megfoghatatlanabb lesz a polgármester lakásába való átköltözésem, a szerelmi szövevény, a leánykérés.

Ezután emlékezetembe idéztem az egész felvonást epizódról epizódra. Kezdtem sorra venni valamennyi jelenetet és hamarosan megalapoztam mindent a saját magam adta körülményekkel.

Ezalatt Arkágyij Nyikolájevics a színfalak mögé ment. Hosszú szünet állott be s közben Puscsin basszusa hallatszott. Halkan latolgatta, hol jobb az élet - falun vagy Pétervárott?