Vinaver, Michel: Sztanyiszlavszkij és Brecht - Korszerű színház 68-69. (Budapest, 1964)
Käthe Rülicke: Sztanyiszlvaszkij és Brecht munkamódszere
- 37 -III. Az epikus színház elméletéhez Áttekintési kísérlet 1930-tól 19á8-ig Alkalmazni akartam a színházra a mondást, hogy a világot nemcsak magyarázni kell, hanem meg is kell változtatni. Brecht, 1953 Brecht a maga színházi kísérleteit az 1920-tól 1956-ig terjedő években végezte, tehát olyan Időben, amelyet, összefoglalóan, az átmenet korának nevezhetünk a kapitalizmustól a szocializmushoz, az évezredes osztálytársadalomtól az osztálynélküll társadalom felé. Az epikus színház specifikuma ennek az átmeneti korszaknak a következménye; céltudatosan jött létre, mint eszköz e korszak művészi meghódítására. Amint Brecht egyre inkább drámái és rendezései közvetlen politikai hatásosságát tette esztétikájának vezérfonalává, úgy olvasható ki, megfordítva, munkásságából és nézeteiből a korszak politikai átalakulása. Brecht esztétikai nézetei tehát, amelyek az imperialista háborúk és a proletár forradalmak korában alakultak ki, ezeket a küzdelmeket tükrözik. Ha az osztálytársadalom drámairodalmának közös vonása volt a társadalom megmagyarázhatatlansága - lett légyen bár a kiindulási pont akár egy emberfölötti hatalomnak*.__a végzetnek, vagy egyszerűen a viszonyok áttekinthetetlenségének vagy megváltoztathatatlanságának a feltételezése -, úgy az epikus színház a társadalmat lránylthatónak mutatja be. Ez pedig feltételezi, hogy a társadalom fejlődési törvényei immár ismeretesek és a színpadi ábrázolás során alkalmazásra is kerülnek. "Minden eddigi társadalom története osztályharcok története" - irta Marx Károly és kijelentette: "Az ember gyökere azonban maga ai ember." Ezzel az emberiség előtt uj korszakot nyitott. "Az ember sorsa az ember" - mondatja Brecht
