Vinaver, Michel: Sztanyiszlavszkij és Brecht - Korszerű színház 68-69. (Budapest, 1964)

Käthe Rülicke: Sztanyiszlvaszkij és Brecht munkamódszere

- 13 -lajdonitott. Brecht kritikusan ábrázolta a késői kapitalista társadalmat, és mindent megtett annak érdekében, hogy megakadályozza a néző átélését, vagyis a bemutatott viszonyokkal való egyetértését, amely viszonyoknak ő épp megváltoztatására szólított fel.

Kettőjük ilyen, ellentétes fejlődésének vizsgálata nem feladata e tanulmánynak. Elemzésünk csak annál az időpontnál kezdődhet - vagyis úgy 1950 körül -, amikor már megegyezések mutatkoznak.

Sztanyiszlavszkij és Brecht színházi GYAKORLATA, a játékmódot is beleértve, meglepő aegegye zés eket mutat. Mindkettőjük színháza, Brecht nézete szerint, "a természetest és a művészit" hangsúlyozza.Előadásaikban megtalálhatók a másik felismeréseinek elemei is, noha nyilvánvaló különbségek is állnak fenn.

Amikor Brecht 1955-ben megtekintette Osztrovszkij Lángoló szív clmü drámáját^' Sztanyiszlavszkij rendezésében,kijelentette, hogy most el kell mondania Sztanyiszlavszkijról azt, amit oly gyakran mondanak el róla, Brechtrois hogy tudniillik az elmélet ellentmond a gyakorlatnak. És arról beszélt, hogy Sztanyiszlavszkij elméletét nyilvánvaló módon éppoly kevéssé értik meg, mint Brechtét.

Megfelelően a hires mondásnak, amely azt tartja, hogy a valóság gazdagabb a törvénynél, mind Sztanyiszlavszkij, mind Brecht rendezéseiben sokkal több tényező játszott szerepet, mint azt ők a maguk rendszerein belül felmérték. A megfigyelések, tapasztalatok, ötletek, a tudás, a költészet, az Ízlés, a humor kincsesháza és nem utolsó sorban a színészek egyéni tehetsége minden alkalommal ujjáteremtik a műalkotást, amely határtalanul gazdagabb a "rendszernél". Skolasztikus bírálók szemében az ilyen műalkotás persze, meglehet, csak úgy hemzseg az ellentmondásoktól.

4. Alekszandr Nylkolajevics Osztrovszkij drámáiiát/Garjacseje szderdce. 1869/ első Ízben 1925-ben tűzte műsorára a Muvész Színház.

I