Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A díszlettervezés néhány kérdése

zonyoa rendszer körvonalai, amelyiknek elsajátítása sokkal gyümölcsözőbbé tenné a munkát.

Erről a rendszerről sokkal könnyebb a jövőre támaszkodva beszélni, mint a múltra, mert a feladat döntő része még a jövőé.

A következő feladat, amelyet diszlettervező tevékenységemben magam elé tűzök: megállapítani, mekkora az ingadozási kilengés munkamódszeremben.

Mindig arra törekszem, hogy ne ismételjem önmagam és nagyon szeretem az uj módszereket. Emellett azonban szükségesnek tartom, hogy e sokszínűséget egyetlen stilus keretébe szorítsam, mondhatnám a valóság érzékelésének egységébe.

Ennek az egységnek lényege részemre az expressziv realizmusban rejlik.

Szeretném, ha lenne olyan munkamódszerem, amellyel mindent ábrázolni tudok.

Nagy térségeket, határtalan távolságokat,nagy embertömeget, tüzet, harcot, repülést, ugyanolyan jól kellene tudni színpadon ábrázolni, mint a vezető dolgozószobáját.

Még egy szót a vezető dolgozószobájáról: drámaíróink feltehetőleg kizárólag szobák keretében képzelik el az élet folyását. Ha a szerzői utasításokat olvassuk, akkor megsemmisítő mennyiségben találkozunk dolgozószobák, al, irodákkal, pártbizottsági helyiségekkel, uj házak szobáival, szobákkal, szobákkal és újra csak szobákkal.

94 -