Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A rendezésről

A körülmények hatására még a legtehetségesebb ember is visszahúzódhat önmagába, begubódzhat és feladatait közhelyek bevetésével oldja meg, ame­lyek sajnos elegendőek egy sablon-előadás létreho­zásához . Az ifjú nemzedéknek ugyanolyan lehetőségeket kell nyújtanunk, mint aminőkkel a huszas évek mü­­vészifjusága rendelkezett /s ez az ifjúság sok ki­emelkedő művészt adott az országnak/, olyan körül­ményeket kell teremtenünk, amelyek között az ifjú­ság önállóan választja meg, hogy kitől akar tanul­ni, s igy jut el az uj korszak sugallta uj művé­szeti megoldásokhoz. Meggyőződéssel mondhatom, hogy számos idősebb rendező van, aki megőrizte alkotói tüzét, nem me­rült még el emlékeiben,szivesen bekapcsolódnék az ilyen színházi útba. Talán nem könnyű dolog a kényelmes akadémikus körülmények feláldozása a megalkuvásmentes munka kedvéért, de ilyen esetben azonnal bekövetkeznék a művészek kettéválása a "merészek" és a "szolidak" táborába - s ez utóbbiakra is szükség van. Hiszen a régi kollektívákra is gondolni kell. Rendezői bátorság! Milyen csábítóan, hivoga­­tóan hangzik ez. De meg kell egyeznünk abban is, hogy a színház kollektiv művészet és az egyéni merészségnek csak a rendezői életrajz szempontjá­ból van jelentősége, de nagy, bátor müvek alkotá­- 73 -

Next

/
Thumbnails
Contents