Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A rendezésről

vezető rendező tehetetlen volt, akkor a tizenhatodiktól ia hiába várnak bármit is.

Pedig a tizenhatodik igen értelmesen szólalt fel a társulati ülésen. Azt mondta, hogy alapjaiban meg kell változtatni a munkát, hogy az előző vezetés hibái zsákutcába vitték a szinházat, hogy munkájában a vezető művészekre akar támaszkodni, de emellett tág teret enged az ifjúságnak is. Hogy tekintélyes drámaírók személyes beszélgetésben neki Ígérték uj darabjukat, amely ugyan még nem teljesen kész, hogy ő is a Sztanyiszlavszkij-rendszerrel dolgozik és nagy hive a szocialista realizmusnak .

Jóindulatúan, de aggasztó nyugalommal hallgatják végig. S ez nem is lehetne másként, hiszen mindezek a helyes elvek már tizenötször elhangzottak ugyánebben a teremben és ugyanezen hallgatóság előtt. Ismert, megszokott mondatok voltak ezek, és unalmas volt őket végighallgatni.

A társulat tapasztalt, régi tagjai világosan látják, hogy semmi nem fog történni, hogy a társulat erőinek elosztása nem is teszi lehetővé a változást, hogy X szinész, akinek alakitásai senkinek nem tetszenek a színházban, nem enged ki kezéből egyetlen újabb vezető szerepet sem, különben olyan támadást szervez, hogy a tizenhatodiknak igen melege lesz. A támadáshoz mindig talál híveket. Y, az ismert szinésznő, aki harminc évvel ezelőtt ha- 67 -