Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A rendezésről

éa vezetési módszerei, a fizetési normák -és egyéb gazdasági kérdések megoldási módja elavult és fékezi a színházak működését. Az ilyesfajta felszólalások gyakran elégedetlenséget szülnek. Először is túl komor képet rajzolnak, másodszor pedig, ha mindezt elfogadjuk, rengeteg dolgon kell változtatnunk - ez pedig bonyolult, vesződséges s ezenkívül valahogy mindig ug.y adódik, hogy azok, akik az értekezleten résztvesznek, nem illetékesek ilyen alapvető változtatások eldöntésére, akik pedig eldönthetnék, azok nem jöttek el.

És ha már az értekezlet amúgy sem dönthet el semmit, még mindig jobb, ha a felszólalások felvidítják és örömmel töltik el az embert, mintha aggodalmat és bánatot árasztanak maguk körül.

Mindez igen helyes lenne, ha vitáink önálló anyagi értéket jelentenének, ha a szovjet nézőket kitűnő előadások helyett vidám szinházi értekezletekkel örvendeztethetnénk meg.

Régen az volt szokásban, hogy a cárok gazdagon megjutalmazták a jó hirek hozóit és megbüntették azokat a hírnököket, akik bajokról számoltak be. Az ilyen módszer természetesen nem biztosította az objektiv tájékoztatást, mert a hirnökök általában életben akartak maradni.

Minden ügynek hasznosabb, ha megtudjuk róla a teljes igazságot, s igy lehetőségünk nyilik a bajok orvoslására, semmint ha állandóan kellemes hireket kapunk róla.- 65