Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A rendezésről

jelensége van, amelyről hallatlanul nehéz pontos tudományos nyelven beszélni, és minél több olyan könyvet adunk ki, amelyek a kérdést megvilágítják, annál kézzelfoghatatlanabb lesz az a pontatlan valami, amely gyakran eldönti a dolgot. Hiszen bármennyit Írtak is már Shakespeare-ről, mégis oly jelenség marad, amely nem magyarázható meg maradéktalanul .

A szinház varázslatos sajátossága természetesen nem misztika. Csak egyszerűen el kell ismernünk, hogy bármennyire törekszünk is a szinház fejlődési törvényszerűségeinek nyomonkövetésére, a szinházi kutatás módszereinek tökéletesítésére, mégis ismeretesek a következő tények: két előadás közül, amelyek azonos módszerrel, azonos időben, azonos körülmények között, azonos siker-lehetőséggel készültek, az egyik megbukik, a másik pedig ragyogó szinpadi életre kél.

Azt hiszem, hogy a bemutató előtt egyetlen rendező sem tudja megmondani azt, hogy milyen az előadás. Az előadásnak valamiféle titka van, amely döntően hat kicsengésére.

A vártnál sokkal ritkábban születik meg az^ amit szinházi eseménynek nevezünk. Nagyon könnyen rajtakapható és szigorúan felelősségre vonható a rendező, aki elhagyja a "Lenni vagy nem lenni?" monológ felét. Sokkal nehezebb dolog rajtakapni a rendezőt azon, hogy egy nagy klasszikus tragédia- 50 -