Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

Színház, drámaíró, néző

a miénket illeti, ime néhány következtetés és megfigyelés:

1. Kívánatos, hogy a szinház rendezője részletesen megbeszélje a szerzővel a szinopszist,miután 'a kész darabon már nehezebb segiteni.

2. Következetesen meg kell követelni a szerzőtől a színdarab részletes tervét,miután a fiatal drámaírók többsége egy közös hibában szenved: nem gondolják végig darabjukat. így születik meg a sokat Ígérő első felvonás, a problematikus második és a megoldhatatlan harmadik. Világos terv esetén ez elkerülhető.

3. A drámaíróval való közös munka során a szinház 'megjegyzéseinek és értékeléseinek nemcsak biráló, hanem épitő j ellegüeknek is kell lenniük. Nem elég azt megmondani, hogy valami rosszul sikerült, hanem tanácsot is kell adni, hogyan kellene jól csinálni. A színháznak a szerzővel folytatott munkája erkölcsi felelősséget ró a színházra. És ha a munkát elvégezték és kudarccal jár - akkor ez közös kudarc.

4. Egy színdarabon csak akkor szabad megkezdeni a munkát vagy az átdolgozást, ha a mü alapja /legyen a színdarab egyelőre bármily tökéletlen/ - tetszik a színháznak. Olyan színdarabhoz, amely bár eléggé befejezett és kidolgozott, de nem tetszik a színháznak, nem szabad hozzányúlni.

5. Ha a kezdő drámairó egyszerre két színházzal kezd el dolgozni - engedjük át a másik szin-18