Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

Könnyű fajsúlyú cikkek

de egy szóval sem emlitik azt, hegy plagizált vol­na. Ez már jó. Ha azonban mégis szó esik a plágiumról is, nem Írják azt, hogy felgyújtotta a színházat. Az még rosszabb lenne. De ha szó esik a szinház felgyujtásáról is, akkor sem vádolják gyilkossággal stb., stb. Kezes­kedünk érte, hogy nincs olyan rossz, megsemmisítő kritika, amelynek tartalmát ne lehetne elviselhe­tőbbé tenni a gondolattal: "lehetne még rosszabb is!" 2. Irigyelnek! A világon sok rossz színdarab, előadás, irodalmi éa más művészeti alkotás léte­zik. Nem különös, hogy éppen az ön színdarabjá­nak - bár az szintén nem hibátlan - szentelnek ennyi figyelmet? Nem azért van-e ez, mert átüt rajta az igazi tehetség tüze, amely megijeszti a tehetségtelen népséget? Nem az irigység sugallta-e ezeket a dü­hödt kifejezéseket /ha vannak ilyenek/ vagy ezt a kiszámított nyugalmat /ha a birálat nyugodt han­gú/? No nem baj! Ez igy úgy sem mehet tovább! A kritika egészséges része végül is felfedezi, hogy hol van az eb eltemetve és győz az igazság! Pus­kint is szidták, mig élt! Ha az 1. és 2. számú pont nem hozott az ön számára megnyugvást, akkor, különösen súlyos ese-Mondjuk, hogy formalizmussal, naturalizmus­sal, eklekticizmussal, esztetizálással vádolják,- 150 -

Next

/
Thumbnails
Contents