Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A díszlettervezés néhány kérdése

is hallatlan újszerű és szokatlan volt: a fényszórók kék sugarai a vizre hulltak és abban tükröződtek. És egy ilyen kipróbált, igen érdekes, játékos és festői eszközt a diszlettervezők nem méltattak figyelemre.

Gyakran ütközik ellenállásba a színháznál egy-egy jól kidolgozott technikai eszköz /még akkor is, ha a szükséges felszerelés megvan a színháznál/, pusztán azért, mert alkalmazása vesződséges, vagy mert igen pontos és fáradságos munkát követel. Példa erre a vetitett diszlet, amelynek lehetőségei óriásiak, gazdasági megtakarítást eredményeznek és sokszor hallatlan hatást hoznak. Sok színházban a vetitőfelszerelést nem használják és a diszlettervezők inkább egyenletes fénnyel árasztják el a festői díszleteket, mert ez kevéssé felelősségteljes és fárasztó.

Színházainkból egyre inkább eltűnnek a világoaitás mesterei is.

Mig a színházban semmiféle alkotói kezdeményezés nem valósítható meg technikai tudás és technikai felszerelés nélkül, addig másrészről semmiféle technika, semmiféle tökéletes felszerelés nem használható művészi érzék nélkül. Olyan ember kell ide, aki a technikát ismerve maga is művésszé változott, aki a szinházmüvészet hasznára uj technikai eszközöket kiván és tud alkalmazni.- 104 -