Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A díszlettervezés néhány kérdése

A realizmus némiképp másként mutatkozik meg a festészetben és a diszlettervezéaben. A legrealisztikusabb előadás is színpadra állitható kizárólag posztók felhasználásával és ez a sikban történő szinpadformálás lényegénél fogva nem szigorúan vett realista kéne az életnek. Sajnos még ma is találhatunk olyan tervezőt, aki nincsen tisztában a szinházi diszlettervezés specifikumával rendkivül primitiven nyúl a realizmus kérdéséhez. Az a véleménye, hogy ha a diszlet hasonlit mondjuk egy tájhoz, akkor az realista, ha pedig nem hasonlit, akkor a művész a formalizmusnak adózik.

Mind ez ideig nem folyt mélyreható, alapos vita a jelmeztervezés problémáiról. Itt még nagyon sok kérdés megoldatlan vagy rosszul megoldott.

A szinházi gyakorlatban különös kettősség áll fenn. Klasszikus előadásokban rendszerint a színházi jelmez minden alapvető szabályát betartják, így például Othello köpenyét az első és a harmadik felvonásban az első illetve a harmadik felvonás tartalmától függően választják ki, azaz az előadás tartalma közvetlenül meghatározza a jelmez sajátosságait. Mai darabokban viszont minden,,különös alap nélkül szem elől tévesztjük ezt az elvet és a dokumentumazerüségre szorítkozunk. A mai darabok előadásainak többségénél nem élnek a jelmez kifejező erejének nagy lehetőségeivel. Pedig mai darab

101