Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A díszlettervezés néhány kérdése

ható a azinházban. A featótipuau tervező azt szeretné, ha a azinpad aik felület lenne éa a színészeket bele lehetne rajzolni a díszletekbe.

A featő olyan müvet alkot, amely a falon lóg éa tetszik vagy nem tetazik, meglep vagy elkeserít. A színházi diszletterv-vázlat nem csupán önálló művészeti alkotás, amely kiállításon vehet részt, múzeumba kerülhet atb., a vázlat egyszersmind direktívát ad a műhelyek számára, ahol a diazletek készülnek. Néha viszont azt látjuk, hogy a fiatal díszlettervezőket az impresszionista stílusra tanitják, arra a modorra, amely alapjában a fény- és szinhatások visszaadására törekszik. De ha ebben a stílusban mondjuk szinházi jelmeztervet készítenek, teljes képtelenség születik, mert a sima háttérre festett ilyenfajta vázlat aligha lesz festőmüvészeti alkotássá, ugyanakkor azonban sajátos impresszionista rébuszt jelent azoknak a műhelyeknek számára, amelyeknek gyakorlatilag kivitelezniük kell az ilyen vázlatot.

A szinházi diszlettervező feladata, hogy a festőművészet elemeinek felhasználása mellett technikailag érthető, kivitelezhető vázlatokat készítsen. Ha elmegyünk az Ermitázsba és megnézzük az úgynevezett kis hollandok festményeit, világosan láthatjuk rajtuk a ruhák szabását, az anyagot, a fazont. Az impresszionista kép természetesen

99