Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

VI. A hatalmas színház

hagyomány", a tervszerütlenség és ráMbáz&s hagyománya Wyspianski drámáit nem teljesen átgondolva, hiányosan szcenirozva és hiányosan végigjátszva hagyta ránk örökül. Ilyen fomában kerültek később Varsóba. 1900-ban adja ki ivyspiadski Eskü valamint Proteszilasz és Laodamia cimü munkáit. Előadásukra senki sem gondol. Végülis az Eskünek a krakkói színpadon való bemutatásáról már meséje miatt sem lehetett szó, mert az, mint mondták, kompromittálja a katolikus klérus intim életét. Krakkó akkoriban a komor emlékezetű Euzyna bibor­­nokot rettegte. A Wawel ura^* bizonyára sosem egyezett volna bele az Esküben rejlő eretnekségek terjesztésébe, így hát a szinház - tudomásom szerint - meg sem próbálta a hozzájárulást kieszközölni. Ezenkívül, ez a mü nemigen győzte meg sem a színészeket, sem a szinigazgatókat, sem az akkoriban "rendezőknek" nevezett személyeket, akik — az egyetlen Solski kivételével - szinte az ügyelő sze­repét töltötték be. Ráadásul ez megint egy egyfelvonásos- erre mondták, hogy Wyspianskinak leginkább görög tragé­diája - szinte paraszti nyelvezet, de megtűzdelve minden­féle mesterkéltségekkel és különcségekkel, tele draszti­kus borzalmakkal, megint kórusok, és jelképek, átkozott jelképek! Nem színpadra való, túlságosan hosszú és egy­általán - biztos bukás! így hát az Eskü nem látta meg az elmosódó krakkói rivaldafényeket. Elsőnek Zelwerowicz mu­tatta be, már csak a költő halála után, Eódzban. Majd a varsói kormányozinházak, de a szinlapon egy - állítólag a szerző által javasolt és legjobb kommentátorai által jóváhagyott - megjegyzéssel, mely szerint a darab cselek­ménye a középkorban játszódik. Nehogy valaki azt higyje, hogy ilyen dolgok manapság lehetségesek. Wawel-dombon levő krakkói püspöki rezidencia; Jan Puzyna (1842-1911) krakkói püspök ellenezte, hogy Slowacki hamvait a Wawel panteonjában helyez­zék el.- 87 -

Next

/
Thumbnails
Contents