Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)
V. A színpadi rendezés tudománya
g tfagner, Strauss vagy Alban Berg * müveit is. A lengyel színpadokon már eltűnőiéiben van annak a tudatlan ripacsnak a típusa, aki állítólagos rutinja folytán kezében tartja a rendezői pálcát és a színház művészi vezetését ambicionálja: ezt a típust színházainkból könyörtelenül ki kell kergetnünk, a mindenféle "festői keretekről" szavaló negyedmüveit egyénekkel, meg azokkal a félmüveltekkel együtt, akik álirodalmi neveltetésükkel és az újságokból szerzett ismereteikkel áláczzák azt, hogy a színháznak sem az elméletéhez, sem a technikájához, sem a régihez, sem az újhoz nem értenek semmit. Ez szerfelett fontos kérdés, mégpedig nemcsak a fővárosi színházak jövőjének, hanem - s tán mindennél inkább - az un. vidéki színpadoknak a szempontjából. Ezek a színpadok bizonyos időközönként rövid időre fel-felélednek, valahányszor véletlenül egy-egy kiváló művész kerül az élükre, mert az illető pillanatnyilag nem tud elhelyezkedni a varsói színházakban. Az olyan művészi kultúrájú színházi emberek, mint az irodalmár Horzyca^* vagy Prycz és Gall festők, minálunk a kivételek közé tartoznak. Csupán uj, "harcos", művészileg képzett, de a szinház társadalmi funkcióját sem lenéző, hanem ellenkezőleg azt a legnagyobb mértékben hangsúlyozó, a lengyel színművészet hagyományait jól ismerő, de egyúttal a szó legjobb értelmében vett kozmopolita művészek bekapcsolódása seperheti el színpadainkról a szarmata provincializmus, a mokánykodó mosdatlanság, bárdolatlanság és ostoba önelégültség nyomait. Csak az ilyen művészek lesznek alkalmasak arra, hogy a monumentalizmus felé tartó és megállíthatatlan iramunkat a most következő korszak realista és-----------------'Alban Berg (1885-1935) osztrák zeneszerző. Q ^'Wilam Horzyca (sz. 1889) lengyel iró, rendező, színigazgató, a Skamander-csöpört tagja.- 74 -
