Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

IV. A burzsoá színház csődje

Wat meg én együtt rendeztük A Lengyel Köztársaság szociális törvényei 1918-1928 cimmel.

Érdemes megemlékeznünk azokról a próbálkozásokról, melyeknek célja volt proletár drámát teremteni polgári színpadon. Ez az elképzelhető legtréfásabb kísérlet. Azzal kezdődött, hogy a szóban forgó színdarab egyáltalán nem volt a szó tulajdonképpeni értelmében vett proletár dráma. Nem a proletár ideológiát juttatta kifejezésre, csupán a maximális mértékben, majdhogynem szadista naturalizmussal mutatta be a munkások nyomorát, nem is szólva e nyomor okai és a megszüntetését célzó eszközök bemutatásáról, amit a proletár Írók közül a legprimitívebb csinált volna igy. így aztán az egészet valami polgári peszszimizmus hatotta át, amely köztudomás szerint a leghai^ sányabban szokott ordítozni a dekonjuktura idején tapasztalható tőkés kizsákmányolásról, ezzel szemben úgyszólván minden jelenetben lenézően vállonveregették a szegény, derék, tudatlan és tehetetlen munkást.

Természetes, hogy egy ilyen '‘produkció” nem vonzotta a munkásnézőt a színházba. A polgári közönség viszont el volt ragadtatva a "legfrissebb újdonság" bemutatásától és hosszú időre megnyugodott.

Néhány színházban azt az egyszerű megoldást választották, hogy amerikai melodrámákat és szenzációhajhászó darabokat európai környezetbe tettek át. A Broadway, a Burleszk * és Pice 7* Utcai jelenete valamint több bünügyi-detektiv színdarab filmszerűségénél és hamisítatlan amerikaiasségánál fogva óriási kasszasikert jelentett.-----------------‘Philip Dunning (sz. 1890) és George Abbot (sz. 1887) amerikai darabirók müve.

25*Elmer RiCe (sz. 1892) amerikai iró, népszerűek detektivregényei.- 61 -