Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)
IV. A burzsoá színház csődje
iigynöke: a tömegek ópiumává lett. Annyiban ártalmatlan volt ez az ópium, hogy a tömegek - akárcsak ma - nem is jutottak he a szellemi műveltségnek ezekbe a kétes értékű szentélyeibe; a "proletárok részére" szervezett színházaktól viszont távol tartották magukat, mert felismerték azoknak valódi céljait. Az a segitség, amelyet a képzőművészetek nyújtottak a hanyatlófélben levő burzsoá színháznak, jelentős energiamennyiséget szolgáltatott neki és egy bizonyos időre biztosította is nyugodt életét. A gyakorlat előtt járt az elmélet. De annyi elmélet volt, ahány fej. Es mindegyik a legjobb volt. Az egymással legellentétesebbek közös hadrendben vonultak fel. A vallásos és monumentális szinház koncepciója nem zárta ki kamaraszinpad és kamaratechnika létezését. A szinház, amely bámulatos pontossággal örökölte a festészet módszereit, vállvetve haladt tovább azzal a színházzal, amely elvetett mindennemű festészetei; és csak az építészetre, a megvilágitásra meg a szinészi mozgásra támaszkodott. Ma még a művészet minden területét felölelő wagneri dráma volt a szinházi eszmény, de holnapra már a szinház szinháziasitásának szükségéről beszéltek és azon a kérdésen törték a fejűket, milyen remekül állhatna a tiszta színházművészet ügye, ha megszabadíthatnák az irodalom, a zene és a képzőművészet befolyásától; majd néhány nap alatt elvetették az összes látható és hallható effektusokat és a tiszta szemlélődésre hivatkoztak. A színpadon teljes zűrzavar: a futurizmus együtt a szentimentális passé-izmussal.^* Vissza a misztériumokhoz, a moralitáshoz, a commedia deli’ artéhoz, a régi balettokhoz, a pantomimhoz, az álarcokhoz és a marionettekhez, a singspie^*A jövőigényü futurizmus (future - franciául: jövő) ellentéte (passé: mult).- 48 -