Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

III. A holnap színháza

Már annyira bosszant; minket! Jobban szeretjük a fotomontázst, a fényreklámokat, az amerikai magazinok és katalógusok éles rajzu, rikitó szinü borítólapjait. A zene most kezdi eltávolítani fülünkből az összhangzat-ellenpont vattáját. Korunk lendületét feltárni nem tudja. Erre még várnunk kell.

A színház regenerálódásának egyetlen útja a hasznosság, az utilitarizmus.

A színház mindig a progaganda szerve volt. A propaganda tartalma minden korban attól függött, hogy kinek a kezében van a termelés és milyen fogyasztók részére szánja. A középkor vallásos színháza, a felvilágosult abszolutizmus barokk színháza s a most elmúlt korszak liberálisainak realista színháza - valamennyi egy-egy nagyarányú propagandagépezet volt. A mai színház a maga legigazibb megnyilvánulásában ugyancsak propaganda jellegű. Legfőbb jelszava: a dolgozó rétegek győzelme. Csak őnekik szánja a színházat és csak őnekik köszönhető, hogy a színház egyáltalán létezni és fejlődni fog. Nem is kell messzire mennünk: a varsói színházak már rég kiadták volna nyomorúságos párájukat, ha havonkénti nézőseregükben nem foglalnának helyet azoknak a munkásoknak a tízezrei, akik a őoguslaw3ki-szinház''‘,kora óta kedvelték meg a szinielőadásokat. Természetesen közreműködött ebben a szakszervezetek régi lendülete és ügyes szervezése is. De ezek a kulturális szempontból még naiv tömegek nemsokára újra el fognak fordulni a színháztól, amely rendszerint irántuk ellenséges ideológiát propagál és nem az ő érdeklődésüket, osztálytörekvéseiket juttatja kifejezésre. Akkor majd remélhetjük, hogy a burzsoá színház megbukik------1-----------*#ojciech Boguslawskiról elnevezett varsói színház (1924-1926); céljául tűzte ki, hogy a legmagasabb színvonalú művészetet a lehető legnagyobb tömegeknek tegye hozzáférhetővé.- 38 -